Az öreg sánta levélhordónak az a szokása, hogy csendesen, óvatosan benyitja a kaput, aztán nagyon erős hangon beordít: itt a levél!!!
De ugyan abban a pillanatban elkezdi a kilincset csattogtatni, a rosszabbik lábával meg rugdosni a kaput, hogyha talán még eddig nem figyelnének fel, most okvetlen tudomásul vehetik, hogy itt a postás!
Először is a kutya szalad a kapunak és a fogával rágja, tépi a kapu sarkát, persze égtelen ugatással. Ha talán a kertben, vagy a padláson, pincében volna is a címzett-, vagy éppen haldokolna is, azonnal talpra szökne, hogy átvegye a levelet, mert ezt sokáig hallgatni, tűrni lehetetlenség. Most éppen Pitvaroséknál jelenti a levél jöttét, mire Kálmán rohan átvenni a „postát”. Illetve csak átvenné, de Antal bácsi nem adja oda, mert a címzés imígyen szól:
- Szépreményű Pitvaros Terike kisasszonynak, saját kezébe!-
Adja csak ide postás bácsi, majd én odaadom Terkának a saját kezébe, mert ő éppen fejet most, aztán nem jöhet ki vizes fejjel.
De az öreg nem adja,- azt mondja, hogy itt az áll az írásban, hogy saját kezébe!- tehát a süket is láthatja, hogy azt más kezébe nem lehet adni! Inkább megvárja itt a kispadon, még Terka megszárítja a haját, vagy legalább is jól megtörüli, mert ő nem csinál szabálytalanságot.
Nagyon kíváncsi lett Kálmán, azt kéri csak, hogy legalább mutassa meg neki azt a levelet, ha nem is adja oda. Még meg is akarja vesztegetni a becsületes állami szervet, de az nem hagyja magát levenni a lábáról, pedig már egy kicsit ingadozik is,- mikor a címzett megjelent egy nagy törülközőturbánnal a fején.-
- Nem adtam oda a gyereknek, mer az áll rajta, hogy saját kezébe!
- Köszönöm Antal bácsi, és már szalad is be a levéllel meg a vizes turbánnal Terka.
Kálmán utána nyomul és könyörög neki, hogy mutassa meg csak kívülről a levelet, mert ő abból is kitalálja, hogy ki írta.
Kacarászva fügét mutat Terka és bedugja a blúza alá, amíg a haját szárítgatja. Kálmán nem kéri többet. Úgy látszott, hogy már nem Érdekli többé az a hitvány levél.
Terka is nyugodtan fog hozzá a napi teendőihez, miután elolvasta a levelet. Óvatosan körülnézett és látta, hogy senki se figyel rá, biztonságban érezvén magát, siet a többi elrejtett levelekhez. Jókedvűen dudorászott, mintha semmi sem történt volna, csak Kálmán botladozott körülötte és ugyanazt a nótát fütyülte, amit Terka dúdolt. Ez olyan kihívásféle volt, mert Kálmán olyan szemrehányóan nézett, ami azt jelenti körülbelül: - majd megbánod!
Mindenki végezte a dolgát nyugodtan, csak néha Kálmán matatott, kutatott, de nem feltűnően. Ebéd után Terka mosogatott, amikor az uccáról nagy cihogás-vihogás, kuncogás meg kutyavinnyogás meg családbeliek, pendelesek némely része.
De vannak olyan Kálmán korosztálybeli félnadrágosak is, akik a kispadon lovagolnak úgy kiabálnak fel a fára:
- Na kezd, már mit vacakolsz, halljuk!!
- Magasan repül a daru, szépen száll, vagy szól!
- Nem ezt Kálmán, mást ígértél!
- Na várjatok,- csak szépen helyezkedjetek el, mint a páholyban, mert mind a két kezemre szükség van, ne kelljen fogózni vele… Ide figyeljetek!!
Avval aztán kihúz a gelebiből egy levelet, ezen a borítékon csak két kéz van összefogva, meg egy piros rózsa, semmi más. A borítékot kezdi olvasni: - Pitvaros Terike szépreményű kisasszonynak, saját kezébe.
- Ha-haha, Szépreményű kisasszony!? Na akkor én iskolában voltam, mikor ezt hozta a postás, mert erről nem tudok,- nézzük, mi van beleírva! … - aszongya:
- Piros rózsa – kéknefelejts, engem babám el ne feleccs, mer, ha engem elfelejc, elhervad a nefelecs!-
Hijnye azt a pállotszájú mindenit a csipás borbélyinasnak, tudtam, hogy ismerem ezt a versikét,- de még annyi esze se volt, hogy rendesen lemásolja a „Szerelmi levelezőből”, amit én tőlem vett tavaj, mikor hétkrajcáros inas voltam.
Meg van a tettes! Itt van a borítékon a piros rózsa, de nincs a kéknefelecs, felecs, felecs!
Avval ledobta a levelet is. A kis öccse megfogta a borítékot is meg a levelet is, szaladt vele be Terkához, az meg még tájékoztatta a történtekről, addig Kálmán már a második levelet olvasta: - Szépreményű P.T. kisasszonynak s.k. A kopertán két galamb csókolózik,- de belül az van írva, hogy – fecském, fecském, édes fecském, vidd el az én levelecském,- piros hajnal hasadtára, tedd a babám ablakába!
Itt azt akarja, hogy az a két galamb fecske legyen vagy csak annak nézte a szegény galambokat, azok tegyék az ablakba, de a borítékon meg azt írja, hogy saját kezébe!?
Ledobta ezeket is, a publikum egetverő kacagására. Most kapta azt, amit ma hozott a postás. A boríték ugyanolyan, galambokkal, rózsával, nefelejcsel, a címzés ugyanaz, de belülről sokkal hosszabb mondókával.
Ekkor robog ki Terka, teljesen kikelve magából, sírva kiabálja: - Te istentelen, komisz, disznó, hogy merted ezt tenni vele? Hol találtad meg ezeket a leveleket, te pimasz?-
- Te is tudod, mit abajgatsz, hisz te rejtetted a nagy összecsukható asztal lapja közé őket, ha te megmutattad volna délelőtt a levelet, nem bántottam volna soha, de így gyanítottam, hogy az a koszkavaró borbélyinas firkál neked, de nem voltam benne biztos. Most legalább tisztázódott a dolog. Még az utolsó levelet is elolvasom, akárhogy búcsálódsz is, idehallgassatok:
- Késső, késő, ezt zengi szívem árja,
Isten veled, elhagylak már nem sokára,
A távol int, de a szív feled,
Legmélyire írtam szívembe képedet,
Ott őrzi azt egy szent emlékezet,
Még majd a sírnak hantja eltemet.
Cs……../Csomó pont?/
Ugyebár szépreményű kisasszony, ez a Cs betű meg a sok pont azt jelenti, hogy „csomópont”? Na ennyi az egész!
De már Terka ezt nem is hallgatta ment panaszra az anyjához, aki ki is jött és nagyon komolyan megígérte ennek a semmirekelőnek, hogy legközelebb akkor látja el a baját mikor nem is sejti, de akkor alaposan. Hogy is tud egy gyerek ilyen komisz lenni!?
Terka rendületlenül zokogott! Igen, anyám csak mindig fenyegeti,- de az semmi, hogy engem itt kipellengérez a nyilvánosság előtt?
Miket beszélsz? Mit csinált? Kipellengérezett? Hát ezt a szót hol tanultad? Meg, hogy nyilvánosság előtt? Hát ezt a nyilvánosságot mindjárt szétkergetem,- te meg azonnal gyere le a fáról, ne kívánd, hogy én másszak utánad, mert ezt magad is beláthadd, hogy ez már több a soknál! Hogy gondolod, így kicsúfolni a nővéredet? Nem vagy te már olyan kisgyerek, aki nem tud gondolkozni! Hát megérdemli ezt a nővéred, aki annyit dolgozik utánatok. Szégyellhetnéd magad! Mért tetted ezt?
Már jött is lefelé Kálmán, de nem egészen, csak úgy félúton mondta el az ő panaszát. Ugyanis ez a borbély legény minden szerdán és szombaton reggel házhoz jár borotválni. Illetve ő csak pamacsol /szappanoz/, ő utána jön a mester, aki aztán a borotvával lekaparja a szappanhabot.
- Láttam én azt anyám, hogy ez a Zsiga csak pamacsol-pamacsol a pemzlivel a vakvilágba, apám is álmos volt még, a mester meg még nem ért ide,- aztán az a majom Zsiga még mindég olyan unalmasan pamacsolja az apám egyik fülit, mert nem is nézett oda, csak mindig Terkára meresztegeti a szemit,- már az apám egyik füle csupa hab, a másik oldalon meg rászáradt. A mester még mindég nem jött, de annyi esze nem volt, hogy legalább visszaforduljon a pamacsolással, azt gondoltam, hogy még jó, hogy nem adnak a kezibe borotvát, mert lekaszabolná szegény apám fülit. De most már megnyugodtam, mer azt íja ebben a levélben, hogy „Isten veled, elhagylak már nemsokára”. Legalább megszabadulunk ettől a fülmetszőtől!! Nem is tudom mért kell pártolni egy ilyen nyálas borbélyinast?-
- Nem is inas – így Terka- hiszen még a télen felszabadult, meg mért mondod azt, hogy csipás meg, hogy nyálas, aztán az se igaz, hogy csak a fülit pamacsolta apámnak. Nem mondom kicsit félretévedt a pemzli, de azért mégse olyan hülye az, mint ahogyan te gondolod!-
- Na ezt meg majd megtárgyaljátok a nyilvánosság kizárásával – így szólt a mama és evvel a vitát berekesztette, a nyilvánosságot pedig szétkergette! Véget vetett az előadásnak!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése