Faluhelyen minden ünnepnek meg van a maga jellegzetessége. Különösen télen már decembertől szinte torlódnak az ünnepek. Alig fogy el a Mikulás cukorka, dió, alma miegymás, már ott van a Lucanapja. Ilyenkor sok disznóvágás is van, ami mindig nagyon mulatságos szokott lenni,- de a Lucanapja sokféle cifra babonás mókával is jár együtt.
Ilyenkor tudódik ki, hogy milyen idő lesz az elkövetkező esztendő 12 hónapjában. Ami szent igaz, csak meg kell fogyelni a következő 12 napot, hogy azt összehasonlítsák a reá szabott, neki való hónappal.- No, de ez a nagyok dolga, a kisebbek főleg a Luca pogácsának örülnek. Ehhez is sokféle mókás mulatság járul,- egyik-másik pogácsába kicsi tollat szúrnak, azt a kisebb gyerekek „rucapogácsának” hívják. Ahol nagylány van a háznál, ott pici cédulára neveket írnak, azt összesodorva a pogácsába göngyölik, aztán ha a lány éppen azt a pogácsát találja magának kivenni, akkor egészen biztos, hogy az lesz a jövendőbelije. Lehet csalni is persze, de még így is szokott tévedni a pogácsa.-
Mire az iskolából haza jöttek a gyerekek, már kisült egy kemence krumplispogácsa. De nem akármilyen ám!- mert általában a krumplispogácsa sóssütemény volna, de itt a nagyérdemű közönség /négy kis emberpalánta/ határozottan követelte, hogy „lekvárt bele!!”. Így aztán a tészta második fele „papsapka” lett. Ebédre valami levesféle volt, utána pogácsa. Mindenki degeszre ehette magát,- de Kálmán itt is kiszedett magának jóval többet, mint amit meg tudott enni.
Irkalapba pakolta és eltette „ínséges” időkre. Hiába mondta neki az anyja, hogy ne rakja el, mert délután úgy is mindenkinek jut belőle, ő mégis négy darabbal biztosította magát. Délután úgy öt óra felé, már teljesen elfogyott minden pogácsa, akkor aztán előjött Kálmán a négy darab papsapkával. Gyurival alkudozott, hogy hozzon helyette vizet az ártézikútról,- de úgy látszik nem jött létre a vásár, mert az eladó visszavonult az árúval,- pedig az anyja jól összeszidta, hogy:
- Mért nem eszed meg te, mit kell még ezt is elkupeckodni? – Falra borsó!!
Ahol hét gyerek van, ott nem jut minden gyereknek külön szoba, összkomfort, így Gyuri meg Kálmán egy ágyban aludtak. A biztonság kedvéért a feje alá rejtette a jó zsíros 4 pogácsát a párna alá és szép csendesen el is aludtak. Kálmán jóval hamarább szokott felkelni mint a többi, mert neki még iskola előtt beütemezett üzleti dolgai voltak, tehát szép csendben akart útnak indulni. Miután felöltözött, cicamódra mosdott, a párna alól elő akarta szedni a rejtett árút. De hiába kotorászott, nem lelte sehol, még a papírt se. Gyuri tette magát, hogy mélyen alszik, de Kálmán addig murizott, hogy a mama is benézet, nem tudván, hogy miről van szó. Hát csak akkor látja, hogy a párnán ott éktelenkedik egy iszonyatos nagy zsírfolt.
Kálmán éppen panaszt akart emelni Gyuri ellen, hogy az éjjel kilopta a feje alól a papsapkákat, mikor az első pofon elcsattant, a másodikat be se várta, ez is elég éhgyomorra, mert ő igazán kikerülte, ha csak egy mód volt rá,- de most úgy sarokba volt szorítva, hogy nem tudott meglépni a jól megérdemelt büntetés elöl.- Na nem baj, több is veszett Mohácsnál!
Az apja kezébe nyomott egy másfél decis lapos üveget és 10 krajcárt, evvel elindult a harmadik szomszédba, ott bekopogott, ott is kiadott Márton bácsi egy ugyanolyat, pár házzal odébb, Boros Miska bácsi is ugyan azt tette. Negyediknek az öreg Miklós lett volna, egy házsártos, komisz vén ember, akinek minden szavát egy csúf káromkodás kísérte.
Most is kihallatszott, amint Ruzsa nénit szidta, akitől a reggeli étvágygerjesztőre valót követelte,- de az nem ijedt meg tőle, mondván, hogy azok a szegény tyúkok így télvíz idején nem képesek annyit tojni, hogy minden reggel tíz picula jusson pálinkára.
Már nagyon elmérgesedett a perpatvar, de Miklós bácsi Kálmánhoz folyamodott: - Adjál te most 10 krajcárt, holnap megkapod a másik tízzel, úgy is eleget kerestél már rajtam, méghozzá olyan gyenge lötty az amit hozol, biztosan felereszted vízzel az ártézikútnál.
Erre Kálmán se ijedt meg az ablakon kívül, nem félt a tettlegességtől, visszapantyegett: - Tudhatná Miklós bácsi, hogyha a pálinkába vizet öntenek, akkor megzavarosodik, ez meg amit én hozok olyan kristálytiszta. De ha nem elég erős, akkor tegyen bele törött borsot, vagy erős paprikát, attól aztán károghat, tüsszöghet, ha úgy jobban tetszik. Azt meg, hogy gondolja, hogy ha ma nem ad Ruzsa néni tizet, holnap meg hogy adna húszat?- Azt mondja a tót is, ha nincs píz, igyál víz!
Nem tárgyalt tovább, mert neki minden perce ki volt számítva, hogy mire az iskolába kell menni ezt a reggeli műszakot lebonyolítsa. Már iszkolt is tovább, de alig lépett egy párat, kocogott és kiáltott utána Ruzsa néni: - Várjál te, itt az üveg meg a pénz, hozzál annak a vén korhelynek, hadd igyon, mert ha nem, akkor egész nap egy gyehenna lesz az egész házban, de ha iszik akkor elcsendesedik.-
Megkapta Kálmán most már a negyedik üveget is, hamar egy kis számolást eszközölt: - „másfél deci a hatvanasból, az volna kilenc krajcár,- egy krajcár a fuvar,- az négy klienstől naponta négy krajcár. De minek nekik olyan erős, mikor megteszi az egy deci hatvanas, féldeci 40-es, az csak nyolc krajcár, akkor nekem marad egyenkint két krajcár, az mégis csak nyolc krajcár. Tulajdonképpen már tegnap is kipróbáltam és bevált. Igaz, hogy Miklós bácsi gyanúba fogott, de ő az ilyen gyengébb italtól is lecsendesedik.- Márton bácsi meg szélütött, neki nem is volna szabad egyáltalán inni, mert úgy se tud járni. Boros Miska meg új házas ember, neki az ifiasszony adja a rávalót, még meg nem unja, - nem igaz? – Apám meg hát nem szólt semmi!-
Így megnyugtatta a lelkiismeretit, mikor a templom előtt rákiáltott Imre bácsi, a harangozó: - Kálmán te! Gyere harangozni,- a Jóska gyerek az éccaka későn gyött haza, nem bírok lelket verni belé, tudod te már máskor is kisegítettél!
- Jól van Imre bácsi gyövök, csak bemegyek üvegeket megtöltetni ide a bacsaliba, öt perc múlva itt vagyok, jó?
Na most ez is itt van, egy harangozás hét krajcár, az már tíz kr. Nem telt bele még öt perc se, már ott volt Kálmán a négy tele üveggel. Szép sorba rakta őket a sekrestyében és meghagyta Imre bácsinak, hogy vigyázzon rájuk, meg hogy bele ne igyon, amíg ő harangozni jár. De megnyugtatta a harangozó, hogy ő pálinkát amúgy se inna, mert a plébános úr megérezné rajta a szagát, meg hát minek is, mikor itt a finom misebor, aztán egyforma szaguk lesz tőle a tisztelendő úrral.
Rövidet harangozott Kálmán, mert már nem volt idő a sok hiábavaló dumára, nehogy elkéssen az iskolából. Megkapta a két kr-t és loholt szétosztani a reggeli étvágygerjesztőt a megrendelőknek,- de utána kiabált a harangozó, hogy siessen vissza, mert nincs aki ministráljon,- Jóska reménytelen.
Na az megint négy krajcár és még a harangozó írással is igazolja a mulasztást és még dicséretet is kap érte a tanítótól.
Hazaérve az apja is átvette a nekijáró étvágygerjesztőt, és egyre nógatta, hogy reggelizzen csak meg nyugodtan, nem lesz semmi baj amiatt a vacak zsírfolt miatt, különben is azért már megkapta a pofont.
Hiszen az anyja nem volt haragtartó, talán már el is felejtette, hogy reggel még egy másik pofont is akart adni az édes gyerekének.
Megnyugodva, vígan kocogott Kálmán a könyveivel az iskola felé, hiszen neki még ma ministrálni is kell a reggeli misén.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése