A köcsögök

            Minden falunak meg van a rendes menetrendje. Hétfőn mosás, hogy a heti szennyes ne halmozódjon fel, amit szombaton – vasárnap leváltottak, hát tisztán kerüljön a sifonérbe. Kedden a kertben van elég tenni-venni való, no meg tyúkot ültetni, libát kopasztani, ezt csak kedden ajánlatos elvégezni. Éppen úgy szerdán van a kenyérsütés napja. Ha netalán úgy adódna, hogy már keddre elfogy a kenyér, inkább kölcsön kérjen egy kis cipónyit a gazdasszony, minthogy elvétse a sorrendet, és keddre essen a sütés. Soha helyre nem hozná ezt a ballépést a gazdasszony.

            Ilyenkor kell vajat köpülni, túrót aggasztalni, köcsögöket kifőzni, meg ilyen evvel járó dolgot elvégezni. Szóval mindennek meg van a maga ideje.

            Dagasztani korán kell, hogy mire megvirrad, a jó zsiroslángos kisüljön, aztán a kenyér be legyen vetve a kemencébe. Kivált ahol nagylány van a háznál igyekezni kell, nehogy lusta híre kerekedjen, mert leromlana a férjhezmenési lehetősége.

            Pitvaros mama kiadta a parancsot Terkának, hogy miután összesepreget, a már lefölözött 8 köcsög aludttejet öntse át két nagy fazékba, és kenyérsütés után rakja be a kemencébe, ahol jól felmelegszik és majd finom túró lesz belőle. Utána pedig főzze ki a köcsögöket rendes szokás szerint.

            Ezzel a mama már ment is a kertbe mákot gyomlálni, mert ez a kert is olyan, hogy nem tud várni, felveri a gaz, gyom, úgy burjánzik.

            Terka ezt már megtanulta, hogy s mint kell csinálni és Kálmánt fogta be segítségül. Az udvaron volt a katlan a nagyüsttel, abba kell egy jó marék szalmát tenni, minden köcsögbe egy kis gomolyag tiszta szalmát dugni, egymás mellé helyezni az üstbe, aztán vízzel teleönteni az üstöt. Egy nagy fafedővel leborítani, és kukoricaszárral addig tüzelni alá, amíg az jól kiföl. Olyan jó szalma szaga lesz, meg szép sárga leve.

            Egy dézsába jó két veder vizet készíteni, hogy mikor a jól kifőtt köcsögökben egy hosszúnyelű fakanállal megforgatják a szalmacsomót, a dézsa vízben megöblítik, utána uccu a kerítéshez vele. Sorba aggatják és ez olyan szép fényes lesz, mintha egy sor ragyogó zöld kristály golyóbis volna.

            Kálmán tüzelt rendesen, de közben gyűjtött egy zsebrevaló szép gömbölyű kavicsot. Most éppen ki akarta próbálni az új csúzlit. A szomszéd kémény tetejéről a szélkakast második lövésre sikerült is leteríteni. Eléggé meg volt elégedve, jól hord a csúzli, csak egy kis gyakorlás kell még, akkor akár versenyre is elmehetne vele. – Csúzli verseny! Nem is volna bolondság!- Ma szerda, délután megyünk iskolába, még vasárnapig, ha gyakorolnám, meglehetne tartani a csúzli versenyt. Délután meg is beszélem a gyerekekkel, addig mind felkészülhet. – morfondírozott magába.

            Kálmán! Gyere hamar, hordd csak a köcsögöket a kerítésre, ne tartogassam a kezemben, mert nagyon meleg.

            Szót is fogadott, aggatta egymás mellé a 8 szép fényes köcsögöt. A reggeli napsütés oldalról érte őket, úgy látszott, hogy gőzölnek a köcsögök, mint egy sor kis gőzmozdony kéménye.

            Kálmán elvigyorodott. – hijnye a nemjóját, ez aztán a jó célpont, ezt direkt nekem találták ki!

            Meg is próbálta az elsőt a csúzlival. Akkorát szólt, mint egy kis mozsárágyú és szinte millió darabra robbant, mivel teleszorult gőzzel, az feszítette. Ettől aztán úgy megvadult, hogy nem tudott többet uralkodni magán. – vagy nem is akart?

            Egyiket a másik után durrantotta le. Olyan gyors egymásutánban, hogy olyannak tűnt, mint a géppuskatűz.

            A Puszi kutya vonított és eszeveszedten szaladt a kertben a mamához, vinnyogva szinte hívta, hogy nézze gyorsan milyen háború tört ki!? – Szegény mama nehezen bár, de feltápászkodott és tőle telhetőleg igyekezett a tett színhelyére, mikor aztán meglátta azt a szörnyű pusztítást, felkapott egy kukoricaszárat, avval akart elégtételt venni a rombolón, de ezt nem várta be a bűnös,- a kert felé vette az egérutat, iszkolt a jól megérdemelt verés elől!

            A kert hátuljában nyurga, fiatal akácfák sorakoztak élő oszlop gyanánt. A lombjukat annyira felnyesték, hogy árnyékot ne vessen és szép sugár szerszámfák váljanak belőlük. Szinte pálmafákra emlékeztetett, itt-ott tüskös is volt a törzse, bizony nagyon rossz mászás esett rajta. Nem is bírt magasabbra mászni, csak ameddig a kerítésen megtámaszthatta a talpát. Mikor odaért az anyja, könnyűszerrel elérhette volna, hogy a megígért és jól megérdemelt verést kiossza, de pillanatok alatt átlátta a helyzetet. Ha most odamegy és megijed ez a betyár kölök, leesik, még fel is nyársalhatja az a léckerítés,- vagy kificamodhatna lába,- vagy mit tudom én? – gondolta szegény.

            Így aztán csak egy bizonyos távolságból csalogatta, kecsegtette, hogy – gyere csak le te pimasz kölök, majd ellátom én a bajodat, tudom isten megemlegeted. Szijjat hasítok a hátadból, csak kerülj a kezembe,- hogy mennyi bajom van veled, a többi gyerekkel együttvéve nincs ennyi. Te anyaszomorító most mi az anyád --- oh jaj, hová szűröm a tejet? Mibe öntöm estére, ha a tehenet megfejem? Itt állok egyetlen köcsög nélkül, osztán ma még csak szerda,- szombatig még piac lesz, mit csinálok a tejjel?

            Kálmán egy mukk nélkül hallgatta szegény anyja panaszát,- aztán csak elkezdett bizonyos jelt fütyülni.

            Meg is kapta rá a választ hamarosan a harmadik kertvégi házból.

            - Hö-hö Kálmán! Honnat kukorékolsz, inkább mondd, hogy ide adod-e az ezüst belgát 5 forintért!? Minek másztál a fára?

            - Hát, hogy messzebbre ellássak! – így Kálmán.

            - Adod azt a girhes nyulat vagy nem? Tudod, hogy nem ér az még négyet se, de azért én megadom az 5 forintot még máma, de holnap már sehogy se kell.

            - Te Matuz, ha már olyan nagyon akarod, hogy máma a tied legyen, most odaadom 5 és félért, meg két mázas köcsögért!! De csak, ha most azonnal elhozod, mert úgy tudd meg, hogy két jó vevőm is van rá. Itt járt Cindró, megnézte, annyira megtetszett neki a füleállása, hogy szó nélkül megadja érte a hatot. Neked leengedek 50 krajcárt, mert te kérted előbb, de a két darab mázas köcsög, olyan nagy 2 literes okvetlen itt legyen, de azonnal. Ha most nem gyösz érte akkor az azt jelenti, hogy adhatom Cindrónak!-

            - Te, de minek neked a köcsög? – kérdi Matuz,- aztán honnan vegyek én neked köcsögöt, most nincs piac? Hogy még mi nem jut eszedbe? Majd szombaton megveszem azt a két nyavajás köcsögöt, a pénzt viszem az öt forintot. Már megyek is.-

            - Te majom, értetlen majom,- én megmondtam, hogy 5,50 és három köcsög, ha kell jó, ha nem úgy is jó! Több szavam nincs!

            - De honnan vegyek most neked köcsögöt?

            - Oh te nyavajás, te élhetetlen, nyisd ki azt a csipás szemed, az egész világ kerítése tele van aggatva sárga meg zöld mázas köcsöggel, csak le kell akasztani innen is onnan is egyet.- még azon is én törjem a fejem, te élhetetlen?-

            Már nagyon kifáradt a függőleges helyzetben és elkezdte kérlelni az anyját: - „Anyám, kezdjük el a béketárgyalást. Nézze én adok most egy szép ezüstkoronást, az ugye 50 krajcár, egy köcsög ára 3 kr. volna… 

            - Mit beszélsz? – vág a szavába az anyja- a máztalan vászon köcsög egy és fél literes, az három,- de a mázas és 2 literes mindig 4 krajcár volt.

            - Hát jó, legyen 4 krajcár, 8 köcsög az annyi, mint 32 krajcár, de én ezt az 50 krajcárt csak úgy adom, hogy ne haragudjon. Én gondoskodok a köcsögökről, most is hoz a Matuz hármat, de lehet, hogy még kipréselek belőle egyet. Anyámnak meg olyan jól gyön ez a kis pénz! Ugye megegyeztünk? Ne lássa Matuz, hogy nem merek a fárul leszállni!-

            - Ó te bitang, te meg akarsz engem vesztegetni!? Oh teremtőm, hogy honnan szedtelek? /Ha nem én szültem volna, most meggyanúsítanám az anyját valami handléva./ Uram bocsá!

            Kálmán oda akarta adni a pénzt, de az anyja azt mondta, hogy tedd csak a tányérosra, mert itt könnyen elvész.

            A nyúl üzlet elintéződött, még holnap is hoz egy köcsögöt Matuz, most nem, mert csak hármat leakasztani, még így is fél, nehogy észre vegyék.-

            De a reggeli fejéskor megint három köcsög kéne, honnan tudok én megint köcsögöt szerezni!?

            Nem sokáig törte a fejét, ahogy kinézett az utcára, látja, hogy Treszka néni ott ül a kispadon nagy beszédbe merülve. A kerítésen meg ott sorakozik vagy 12 drb szép mázas köcsög. Nem használja ő el egy hétig se ezt mind,- de én szombaton úgyis visszaakasztom, ha most kölcsön veszek kettőt. Treszka néni analfabéta, írástudatlan, talán észre se veszi, ha két vagy három köcsög hiányzik. De megadom én azt szombaton, csak most nem akarom szaporítani a szót.

            Így teltek a napok, csütörtök után péntek, aztán már ott is a szombat. Köcsöghiány nem volt, mert időközben az aludttej is fogyott a köcsög üresedett, de Kálmán nem feledkezett meg a kötelességéről.

            Szombat reggel leoldozta a gangról a ruhaszárító kötelet, akkurátosan csomóba hurkolta és a vállára vetette, mint ahogyan a kéményseprőktől látta. Az anyja rákiáltott:

            - Hát még a ruhaszárító kötelet is el akarod kupeckodni? Minek vetted le, mikor tudod, hogy az ott minden pillanatban kell, hogy valamit rádobjak száradni!

            Visszahozom én azt azonnal, csak megyek köcsögökért a piacra!

            Ment, mendegélt Kálmán, szóba se állt senkivel. A fazekas Bretykáné már kirakta a portékáját, sok szép tálat, fazekat, bögrét, köcsögöt. Rendszer volt, nem össze-vissza minden fajta, külön parcellába, hogy könnyen áttekinthető legyen. Legtöbb a köcsög, az a legkelendőbb, abból kell a legtöbb. Volt vagy 50-60 darab lerakva, de még a kocsin is maradt, szalma közé ágyazva. Már ezt is megbánta Bretykáné, hogy mi az ördögnek rakott le annyit, úgy se fogy el mind, aztán olyan rossz visszarakni a maradékot.

            Most éppen Mari néni kanyarodott ide, a legmódosabb gazdáné, ő is köcsögöt akart venni. Szótlanul emelgette, tapogatta, forgatta, egyiket innen, másikat onnan szedte ki a közepiről. Összemérte, kopogtatta a fenekét, jól meghúzogatta, a köcsögszáját körömmel vakargatta, a fülét kipróbálta, hogy nem válik-e le? Végre kiválasztott 6 darabot.- Na mit kóstál ennek darabja? Igaz, hogy hitvány portéka, mer csak bekenyik evvel a zöldmázzal, hogy ne lássa az ember rajta a hibát. Én ezelőtt húsz esztendővel hoztam az anyámébúl 5-6 köcsögöt, azóta is avval vagyok. Igaz, hogy ügyelek rá, de olyan annak a matériája, hogy még legalább 20 esztendeig is megteszi. De mán a lányom egyre nyüglődik, hogy vegyek mázas köcsögöt, mer mán minden koszosnak olyan van. Na mondok, veszek neki, ne nyavajogjon érte. Nincs olyan nagy szükség rá, de hát gondolom magának is élni kell valamibűl, hagy fogyjon a portéka.

- Hát ez a hat darab össze-vissza 24 krajcár lesz, mert a legszebbeket válogatta ki. Az egyikre még az is rá van írva, festve, hogy Kati! Aztán sárga, barna pettyel, a zöld meg sárga cifrasággal, csupa ajándék!

            - Micsoda?- Hát bolondnak néz engem, hogy hat köcsögöt veszek?- Vesz a fene, én nem! Legföjjeb egyet, ha meg tudunk egyezni. De hát, mit számít egyért?-

            - A cifrának, meg a betűsnek öt krajcár darabja, a többinek négy!-

            - Hát az is bolond aki ide gyön köcsögöt venni! Maradok én a régieknél, kár itt az időt pazarolni!

            Bretykáné rakta vissza a helyire a köcsögöket, de Mári néni kettőt ki vett a kezéből és elkezdett rá alkudni.

            - Hármat adok érte no!

            - Talán mind a kettőért? Még tán haza is vigyem?- így az eladó.

            Végre mégis megalkudta 8 kr.-ért a kettőt. Ekkor ért oda Kálmán. Most ő kezdte a köcsögöket válogatni. Erre olyan dühbe gurult az eladó, hogy majd megverte a vevőt! Mi lesz itt ma, hogy csúfot űznek az emberbül. Előbb egy vén zsugori, most meg egy taknyos kölyök hányja szét a portékámat? No mi köll te gyerek?

            - Nekem? Tíz darab nagyon szép hibátlan mázas köcsög kéne,- így Kálmán.

            - Ne bolond, ne! Ne figurázz öcsém, mert nyakon teremtelek! Már éppen velem akarsz komázni, keress magadhoz valót, én nem érek rá. Van is neked pénzed? Nem akarsz te venni, csak lopni, lódulj innen még szépen mondom!!

            De Kálmán elővette a kis zacskót a nyakából és előre kifizette a tíz köcsög árát, csak aztán válogatott. Most már más hangon beszélt vele az asszony, de megkérdezte, hogy – minek neked ez a sok köcsög?

            De Kálmán visszakérdezett: - Minek magának ez a sok pénz?

            Így aztán megértették egymást. A kötélre fűzött előbb 5 köcsögöt fülinél fogva, aztán a másik végére is ötöt, szépen eligazították, összekötözték és vállra segítette a boltos a portékát! Alig látszott ki a sok köcsög alól a gyerek.

- Tíz köcsög!!? Teremtőm, ennyit tán még soha se vett senki egyszerre! Legfeljebb 5-6 darabot. Ki tudja hátha felment a köcsögök ára?- én meg elprédálom,- sóhajtozott Bretykáné.-

            Kálmán meg csak megy, mendegél, csak úgy találomra hazafelé, mert bizony nem látta az utat a köcsögöktől.

            Mikor Etel néniék elé ért, az meg éppen akkor nézett ki a kapun. Csak összecsapta a kezit.- Oh teremtőm! Hová viszi ez a sok köcsög ezt a drága gyereket? Te vagy ugyi Kálmán? Mingyár sejtettem,- agyon nyom téged ez a sok köcsög. Gyere csak gyerekem, majd lesegítem legalább a felit, aztán majd később elgyösz érte. Oh de boldog az-az anya akinek ilyen életre való fia van! Nekem is kéne mán egynéhány köcsög, de nekem nincs aki hozzon, mer az anyim olyan mazna, hogy megalszik a tej a szájába! Pihenj kicsit fiacskám, tudom elfáradtál!

            - Nem adnád el nekem ezt az öt köcsögöt?- úgyse bírod eccerre hazáig! – kéri Etel néni.

            - Hát, hát, hogy is mondjam, ötöt nem adhatok belőle, mert akkor nem csináltam semmit, anyámnak tíz kell, de ha mind a tizet megvenné Etel néni, magának szívesen odaadnám. Majd veszek másikat.

            - Ennyi éppen nem kéne, de hát ez nem kér kenyeret, a köcsög törékeny jószág, aztán meg tudja az ördög el is kallódik. Tennap is hiányzott vagy kettő a kerítésrűl, nem árt, ha van tartalékban.

            Kifizette ötivel a négyes köcsögöket, még össze is puszilta azt a kis szeplős pofáját érte.-

            Ment vissza a piacra újabb adagért, Mikor Bretykáné meglátta, úgy gondolta felemeli az árat, biztosan olcsónak találják, azért vesz megint ilyen sokat ez a gyerek, De nem tudott szóhoz jutni, mikor Kálmán elkezdte:

            - Bretykanéni! Én megint vinnék tizet, de csak ha hátkrajcárba adja párját, szóval tíz darab 35 krajcár.

            Hát hova gondolsz, te haszontalan? Az orromnál nem hagyom magam vezetni! Így is nagyon olcsó, ha darabonként adom, még négy és felet is megkapok némelyikért! – így az eladó.

- A többit meg visszarakja a kocsira, osztán hazaviszi, útközben törik is, meg leverődik a máza, azt már csak olcsón tudja eladni. Nem igaz? – így pedig a vevő. Szóval megegyeztek!

            Viszi Kálmán megint a tíz köcsögöt,- most meg Örzse néni szólítja meg: - Ejnye te Kálmán minek cipeled ezt a temérdek köcsögöt, add át nekem a felit úgy kéne nekem már pótlásnak, mer hát a köcsög törékeny jószág, meg elkallódik, tuggya az ördög hova, lesz, csak fogy.

            - Felit nem lehet, csak ha mind átveszi Örzse néni!

            - Nem kell nekem ennyi, hiszen még van is egynéhány, csak pótlásnak. De várjál csak, éppen tegnap említette Vera nénéd, itt a szomszédban, hogy neki kéne, de nincs aki hazahozza a piacrúl, mer neki csupa köszvény a keze. Átszólok neki!

            De szólni se kellett neki, már látta Kálmánt a sok köcsöggel, sietett oda, hogy rábeszélje, hogy a felét neki adja el.- Ezt is öt krajcárjával adta el.

            Sietett újra a piacra, mert úgy látta, hogy a piac vége felé jár, az árú meg fogy, nehogy köcsög nélkül maradjon az anyja.

            Már szót se szóltak volna, csak fűzték a kötélre az árút, de Kálmánnak eszébe jutott, hogy mégse lehet szó nélkül piacot csinálni, hát azt mondja! – „Nahát ezt a söpredéket már csak megszámítja 3 kr.-ba, mert ez már úgy ki van válogatva, hogy még annyit se ér!!

            Először tiltakozott a néni, de aztán mégis megegyeztek.- „Vidd ezeket is, ha már a többit elhordtad, tudom, hogy neked is kell rajta valamit keresni.”

            Na de ezt már haza viszi, nem adja senkinek, akárhogy kérik is, mert már valóban nincs több a piacon. Ugyan lehet, hogy még a kocsin maradt,- mintha mondta volna Bretykáné,- de hát már fáradt is,- igaz, hogy elég szépen keresett rajta, de délután iskolába is kell menni, mivel ezen a héten délután volt.

            Sietett hazafelé, már majdnem hazaért, mikor kiszólt Treszka néni! – Jaj téged meg az angyalok hoztak ezekkel a köcsögökkel! Adnál belőle vagy 5 darabot? Ládd, mind széthordják a menyeim, viszik a tejet köcsögöstül, aztán elfelejtik visszahozni. Oldozzuk le felit, anyádnak elég lesz a fele is, majd hozol még, ha kell neki,- hiszen te egy olyan áldott jó gyerek vagy, hogy kevés anya dicsekedhet ilyennel.-

            De hát a refrén ugyanaz most is: felét nem lehet, csak az egészet!- és Kálmán mondta az ismert mondókát: hogy a köcsög törékeny, aztán meg elkallódik a kerítésről is.

            Itt is megkapta az 50 krajcárt, de most már igazán megijedt, mi lesz, ha valóban nincs több köcsög a piacon? Olyan biztosra mondta az anyjának, hogy ma hozza a köcsögöket. De hát olyan nagyon kérték útközben és ő nem tudta az üzletet elszalasztani.- Mire a piacra ért, már egy fia köcsög se volt, egyenkint is eladott Bretykáné jó néhányat, ő is elhozott harmincat, most aztán, hogy állít haza üres ruhaszárító kötéllel. Hát azért mégis megkérdezte, hogy nem maradt-e véletlenül a kocsin a szalma közt, mert még nagyon kéne tíz darab.

            - Hát ki győz téged köcsöggel, hordanád, te ítéletnapig e volna mit. Most várjál, majd a jövő héten hozok száz darabot!-

            - Igen ám, de én a jövő héten délelöttös vagyok, meg aztán már elláttam az ismerősöket köcsöggel, csak éppen anyámnak nem jutott.

            Olyan szomorúan nézett, hogy megsajnálta Bretykáné és mégis felmászott a kocsiba és elő tudott keresni négy darabot, de ezeknek itt-ott le volt horzsolódva a máza.

            Na kisfiam, ne szomorkodj,- ezt a négyet odaadom ajándékba, amiért olyan jó vásárt hoztál nekem.

            Megköszönte Kálmán és elindult hazafelé.

            Hogyan állítsak be evvel a négy csámpás köcsöggel? Ahá, ahá, ahá!!! Megvan!!- Bekopogott Etel nénihez, elmondta, hogy mire a piacra ért, elfogyott a köcsög, hogy menjen haza evvel a négy nyavalyás köcsöggel, legalább még egy volna, hogy kilegyen az öt. Etel néni a hasát fogta nevettében, odaadott neki egy köcsögöt, de nem fogadta el az árát. Ugyanígy járt el Örzse néniéknél is, meg Treszka néninél is,- meg volt a létszám, nem tíz ugyan, de hát tulajdonképpen ő csak nyolc köcsögöt csúzlizott le a kerítésről, az meg már megvan itt hiba nélkül.

            Otthon végre leadta a köcsögöket, a kötelet visszakötötte a helyére, még elszaladt a boltba, hozott egy kiló rizst, meg egy kiló cukrot és megkérte Terkát, hogy főzzön egy jó csomó tejberizst, mert azt mindnyájan nagyon szerették.

            Iskolába menet utána szólt Terka: Te majom, számtanból nem buksz meg, az biztos!!