Az öreg Keresztes egy karikalábú, kis gnómszerű figura volt. Volt neki egy fia, szabómestersége volt ugyan, de az öreg nem szeretett náluk lakni. Lenézte! A szabóság nem mesterség! Ha fejszével, vagy nehéz kalapáccsal keresné a kenyerét, hát még csak tűrné, de egy kis vékony tűvel? – Nahát ez szégyen!
Inkább magányosan csavargott, hol itt, hol ott ütött tanyát, hiába hívta hozzá a fia meg a menye, nem hallgatott rájuk. Neki ugyan soha se volt semmi komoly elfoglaltsága, senki se tudta, hogy miből élt és hogy tudott olyan rendes embert nevelni a fiából. Igaz, hogy még a felesége élt az mosni, vasalni járt, biztosan az tartotta fenn a családot.
Most éppen Kálmánhoz gyött egy pipadohány erányában.
- Te Kálmánm én egy olyan jó mesét tudok, elmondanám neked, ha egy csipet dohányt szereznél az apádtúl. Nincs egy csipet bagóm se, üresen rágom a pipaszárat.
- Hát aztán mirűl szól az a mese? – kérdi Kálmán. Meg ér-e egy pipadohányt?
- Ajaj még kettőt is, de még többet is, látom ott az ablakban egy újságpapíron szárítja apád, csak bele kéne markolni, de én nem merek. Pedig egy ilyen jó meséért még apád is adna, ha kérnék tőle.-
- Azt mondja már, hogy mirűl szól a mese, ne magyarázzon mellé, mert üsmerem az ilyen hosszú bevezetést. Úgy lehet, hogy még csak aztán kezdi kitalálni, nem halad vele semmire,- utoljára csak egy nagy halandzsa lesz belüle.
- Nahát csak megtömöm a pipámat, osztán rágyújtok, mert úgy jobban eszembe jut. Te Kálmán még egy új nótát is tudok, úgy kezdődik: „Recece Katica”…
Aztán rágyújtott előbb a pipára, aztán a nótára, de olyan nagyon erős hangon, hogy senki el nem hitte volna, hogy ebből a kis emberből ez kitelik. Erre aztán a Puszi kutya is elkezdett vonítani. Kálmán meg csitította volna mind a kettőt, de ezáltal még nagyobb lett a lárma. Erre már a házbeliek is kitódultak, hogy égszakadás, földindulás, „szaladj te is pajtás”!!
Mikor az apát melátta az öreg mesemondó, csak éppen annyi ideje maradt, hogy bele markolt a dohányba és eliszkolt, mintha puskából lőtték volna ki.- Most már se mese, se nóta, se dohány, se a nótáskapitány.”
Persze mindenki nevetett, az apa meg is kérdezte: - Mit fizetsz te Kálmán fiam ennek a vén Keresztesnek azért, amiért hazudni tanít téged?-
- Áh, nem hazudik az sokat, csak mesél, olyan sok mesét tud kitanálni, némelyik még jó is. Most is akart mesélni, csak egy pipa dohányért, előbb egy nótát előlegezett.-
- Nem is tudtam, hogy te trafikot nyitottál az én dohányombul,- nézd az a vén zsivány nem felmarkolta az egész dohányomat!- Hát most aztán ugorjatok fel a padlásra Gyurival és morzsoljatok le két kas kukoricát! Kell a disznóknak, meg libát tömni, azt még meg is kell szelelni, hogy léha ne legyen benne! Egyikőtök hajtja a morzsolót, a másik eteti. Hamar megy az egész, de máris induljatok, mert ha már megvolna is késő volna!-
Gyuri vette is az egyik kosarat és már indult volna is, de Kálmán előbb az uccára ment. Ott elrikkantotta magát, hogy: hé Lipták, Novák, Pisák, gyertek csak ide! Mesélek egy szép új mesét! Most tanultam!
Ott termett a három koma, aztán már tudták, hogy azért valamit csinálni kell, hát vonultak ők is a padlásra. Egyik vitte a kosarat, a másik kettő meg telerakta mind a két kosarat kukoricával. Gyuri kezdte a morzsolót hajtani, ami persze nagyon zörgött, de indult a munka, rakták a csöveket bele a dolgos kezek.
De mikor kezded a mesét? – kérdik a gyerekek.
Hát ilyen zajban úgy se hallanátok, majd ha nem zúg a gép, csutkázunk, akkor kezdem, csak siessetek! Vegye át egyik a morzsolót hajtani, mert Gyuri már kifáradt. Cserélni kell, hogy egyformán jusson mindenkire a dolgából!
Végre csendesedtek, kezdődhet a mese:
- „Hát, hol volt, hol nem volt, hogy is mondjam,- mikor Krisztusurunk a földön járt Szent Péterrel…
- Te Kálmán, ezt már mesélted többször is, azt mondtad, hogy most tanultál egy új mesét!
- Persze, hogy tudok újat, azt is akarom, csak ne szóljatok bele.- Hát Mátyás király odaszólt Szent Pé….
- Te most meg Mátyás királyt meséled, hiszen azt is sokszor elmondtad már! Újat!!
- Csend legyen, ha mindig megzavartok, nem haladunk, pedig a kukorica sürgősen kell!- Szóval Mátyás király odaszólt Szent Péternek, hogy subickolja ki a csizmáját, - már mint Szent Péter- aztán huzakodjon, mert lakodalomba mennek. A bajuszát is pödörje ki hajdúsági pödrővel, a kulcsot meg akassza a szegre, ne hozza magával azt a nagy nehéz szerszámot, mert még elejti és valakinek a fejére esik!- Mikor aztán így szépen kicsipkedtek, korpakötélen leereszkedtek a mennyországból…
- Te Kálmán, te becsapsz! Mit keresett Mátyás király a mennyországban? Aztán Szent Péternek se bajusza, se csizmája nem volt,- meg, hogy lehet korpakötélen leereszkedni? Ez mind csupa hazugság! – kiabálták kórusba a gyerekek.
De Kálmán csak azt mondta, hogy hát nem tudjátok, hogy „Meghalt Mátyás király, oda az igazság!?”
Ha tik jobb mesét tudtok, meséljetek magatoknak!
- Fő, hogy kész a kukoricamorzsolás!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése